Az ideggyógyászati és fül-orr-gégészeti szakrendeléseken nagyon gyakori panasz a szédülés, valamint a fülzúgás. A két panasz egymástól függetlenül, de együtt is előfordulhat. A szédülés vizsgálata már a panaszok pontos meghatározásával kezdődik, mivel a betegek gyakran szédülésként jelölnek olyan panaszt is amit a szakma szerint nem tekintünk annak, mint pl. az ájulásérzést, rossz közérzetet stb.
A szédülésnek két nagy csoportját különítjük el, a forgó jellegű szédülést, melyet hányinger, hányás, verejtékezés kisérhet (Vertigo), valamint az egyensúly megtartásának nehézségét, bizonytlanságérzést (szédülékenység).
A kettő elkülönítése azért is fontos, mert a forgó jellegű szédülést döntően az egyensúlyszerv betegsége, funkciózavara okozza, mig a nem forgó jellegű szédülések központi idegrendszeri vagy általános okra vezethetők vissza.
A beteg vizsgálatakor nagyon fontos a pontos anamnesis felvétel, a panaszok részletes kikérdezése, a célzott idegrendszeri vizsgálatok elvégzése és az ok tisztázása céljából fül-orr- gégészel történő együttműködés. A kezelés szempontjából a szédülés okának meghatározása a döntő.